Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Szabó Lőrinc: Az akasztottak balladája

Szabó Lőrinc portréja

Az akasztottak balladája (Magyar)

Kik éltek majd utánunk, emberek,
testvéreink, ne szidjatok nagyon;
Isten is inkább megszán titeket,
ha bennetek is él a szánalom.
Im, testünk, melyet hízlaltunk vakon,
itt lóg a fán, öt-hat szomoru hulla,
szétmart, rohadt hús, kötél nyomorultja,
és mi, a csontok, por s hamu leszünk.
Ember, ne röhögj rút gyalázatunkra,
inkább kérd az ég irgalmát nekünk!

Testvér, könyörgünk, meg ne vessetek,
amért az igazság s a hatalom
így elbánt velünk. Nincs mindenkinek
józan esze, jól tudod! S mikoron
most már túl vagyunk minden kínokon:
imádkozz Szűz anyánkhoz ujra s ujra,
hogy Fia kegye tőlünk el ne mulna
s pokol villáma ne sujtsa fejünk.
Szitkod elmúlt életünket ne dúlja,
kérd inkább az ég irgalmát nekünk!

Kilúgozott, záporvert tetemek,
feketére száradtunk a napon;
holló kivájt az arcunkból szemet,
szemöldököt, szakállt, most kopaszon
lengünk, és soha egy perc nyugalom:
folyton bokázunk, össze- s szétborúlva,
ahogy táncunkat a szél dühe fújja;
varjú vagdal, hogy roncs szita legyünk.
A rossz bukását példánkon tanúlva
kérjétek az ég irgalmát nekünk!

AJÁNLÁS

Jézus herceg, nagyúr, ne hagyj magunkra,
ne jussunk a pokollal háborúba
és semmi dolga ne legyen velünk.
S ti, emberek, nincs idő léha gúnyra:
kérjétek az ég irgalmát nekünk!



KiadóBudapest, Magvető Kiadó
Az idézet forrásaSzerb Antal: Száz vers. Negyedik kiadás. 203, 205. p.

minimap