Kaminský, Bohdan: Nagyságos asszonyom (Milostpaní in Hungarian)

Když pohlédnete na mne vlídně,
jak jdete kolem, sličný zjev,
v nádherných šatech, které z Vídně
vám přines’ choť váš za úsměv!

Mně vždycky hlavou zamihne se,
jak, paní, bylo před rokem,
když v opojivém, tichém plese
jsem čet’ vám v oku hlubokém...

Kdy byli jsme tak sami, sami,
tak šťastni, jak jen milí jsou
v májových nocích pod hvězdami,
kde hlava druha na prsou...

Kdy polibků se řítí sprcha
a mluví vše, jen ústa ne,
kdy v pláči třeba anděl prchá
a jenom láska zůstane...

Ó věřte, paní, když vás vidím,
ač zachví to přec někdy mnou,
že vám ni muži nezávidím
tu lásku vaši ohromnou –

Mně k smíchu není obdiv němý,
jenž platí vaší kráse, vám,
leč, milostpaní, k smíchu je mi,
jak v úctě klobouk pozvedám...

(1892)

Amint rám tetszik nézni szépen
az utcán itt – oly csinos, oly
Bécsben vett ruhakölteményben,
melyért férjének jár mosoly –

átfut a fejemen egy emlék:
az ön szemében, asszonyom,
egy részegítő bálban nemrég
a vágy sötétlett, de nagyon...

Amikor ott voltunk kettesben,
boldogan mint szerelmesek
lehetnek egy májusi esten,
keblen mikor egy fej piheg...

Mikor locsolnak csókzuhannyal
s beszél minden, de hallgatag
a száj, sírva fut el az angyal,
és csak a szerelem marad...

Higgye el hölgyem, önt ha látom,
bár olykor beleremegek,
nem irigylem öntől s urától
azt a nagy-nagy szerelmüket.

A rajongásom nem nevettet,
szép nőnek azzal tartozom;
de nevetnem kell, ha kegyednek
illőn emelem kalapom...