Larkin, Philip: Ismét varangyok között (Toads Revisited in Hungarian)

Walking around in the park
Should feel better than work:
The lake, the sunshine,
The grass to lie on,

Blurred playground noises
Beyond black-stockinged nurses -
Not a bad place to be.
Yet it doesn't suit me.

Being one of the men
You meet of an afternoon:
Palsied old step-takers,
Hare-eyed clerks with the jitters,

Waxed-fleshed out-patients
Still vague from accidents,
And characters in long coats
Deep in the litter-baskets -

All dodging the toad work
By being stupid or weak.
Think of being them!
Hearing the hours chime,

Watching the bread delivered,
The sun by clouds covered,
The children going home;
Think of being them,

Turning over their failures
By some bed of lobelias,
Nowhere to go but indoors,
Nor friends but empty chairs -

No, give me my in-tray,
My loaf-haired secretary,
My shall-I-keep-the-call-in-Sir:
What else can I answer,

When the lights come on at four
At the end of another year?
Give me your arm, old toad;
Help me down Cemetery Road.

Parkban sétálni úgylehet,
Jobb, mint a folytonos robot:
A tó hív és a nap,
Heverj le, vár a gyep,

Játszótér, zajgó kicsikék,
Feketeharisnyás dadák -
A hely akármi jó,
Mégsem nekem való.

Mégiscsak ők testvéreim,
Akiket látok délután:
Reszketve lépő öregek,
Nyúlarcu hivatalnokok,

A roskadt, lárvaarca nép,
A balesettől tétovák,
Hosszú kabátot viselők,
A szemétbe nyuládozók.

A munkát, mint varangyot
Kerülik, mafla gyengék.
Képzeld el: egy vagy közülük!
Hallod, amint az óra üt,

Látod, viszik a kenyeret,
Közben felhőkbe fut a nap,
S diákok indúlnak ham
Képzeld magad azok közé,

Kiket a csőd húz lefele,
S társuk csak pár lobélia,
Nincs hova menniük, barát
Nem jön. Üres a szék -

Hagyja csak! Ez az én ügyem,
Cipókontyos kis gépíróm,
Kedves „tartsam-a-vonalat-uram?"
Mit mondjak válaszul,

Ha új év múlik év után,
S négykor kigyúl a fény?
Add a karod, vén robotosom,
vezess a Temető-soron.