Sandburg, Carl: Nyárfa és szilfa (Poplar and elm in Hungarian)

Silver leaves of the last of summer,
Poplar and elm silver leaves,
Leaves not least of all of the Lombardy poplar,
Standing before the autumn moon and the autumn wind as a woman waits in a doorway for some one who must be coming,
All you silver leaf people, you I have seen and heard in a hundred summer winds,
It is October, it is a week, two weeks, till the rain and frost break on us and the leaves are washed off, washed down.
In January when the trees fork gray against a clear winter blue in the spare sun silver of winter or the lengthened frost silver of the long nights -
I shall remember then the loans of the sun to you in June,
I shall remember the hundred winds who kissed you.

Kedvesek nékem a tavalyi nyár ezüst levelei,          
Nyárfa- és szilfalevelek,        
De igen kedves nékem a rezgőnyárfa,          
Aki ott áll az őszi hold fényében, s az őszi szél, mint egy asszony vár-vár valakire, aki eljő.        
Ti, ezüstlevelű társak, bennetek' láttalak s hallottalak én száz nyári szélben,         
S most, októberben, egy-két hét múltán a ránk törő eső és fagy lemossa-tépdesi csapzott lombotokat.   
Januárban, mikor az ágak villái szürkén merednek a tiszta téli kékségbe, a téli Nap ritka ezüstjében, vagy a hossza éjszakák ezüst fagyában -     
Megemlékezem majd rólatok, megidézvén a júniusi Nap kölcsöneit          
S emlékezem a száz szélre is, aki bennetek' csókolt.