Stevens, Wallace: A feketerigó tizenháromfelől (Thirteen Ways of Looking at a Blackbird in Hungarian)

I
Among twenty snowy mountains,
The only moving thing
Was the eye of the blackbird.

II
I was of three minds,
Like a tree
In which there are three blackbirds.

III
The blackbird whirled in the autumn winds.
It was a small part of the pantomime.

IV
A man and a woman
Are one.
A man and a woman and a blackbird
Are one.

V
I do not know which to prefer,
The beauty of inflections
Or the beauty of innuendoes,
The blackbird whistling
Or just after.

VI
Icicles filled the long window
With barbaric glass.
The shadow of the blackbird
Crossed it, to and fro.
The mood
Traced in the shadow
An indecipherable cause.

VII
O thin men of Haddam,
Why do you imagine golden birds?
Do you not see how the blackbird
Walks around the feet
Of the women about you?

VIII
I know noble accents
And lucid, inescapable rhythms;
But I know, too,
That the blackbird is involved
In what I know.

IX
When the blackbird flew out of sight,
It marked the edge
Of one of many circles.

X
At the sight of blackbirds
Flying in a green light,
Even the bawds of euphony
Would cry out sharply.

XI
He rode over Connecticut
In a glass coach.
Once, a fear pierced him,
In that he mistook
The shadow of his equipage
For blackbirds.

XII
The river is moving.
The blackbird must be flying.

XIII
It was evening all afternoon.
It was snowing
And it was going to snow.
The blackbird sat
In the cedar-limbs.

I
Húsz havas hegy közt
Egyetlen moccanás:
Feketerigószem.

II
Háromféleképp voltam:
Mint egy fa
Három feketerigóval.

III
Őszi szélben feketerigó kavargott.
Parányi része volt a pantomimnek.

IV
Egy férfi, egy nő:
Egy.
Egy férfi, egy nő, egy feketerigó:
Egy.

V
Nem is tudom, melyik szebb:
A változatok szövevénye
Vagy a sugallatoké,
A feketerigó, mikor énekel,
Vagy nyomban utána.

VI
Jégcsapok barbár
Üvege a hosszú ablakon.
A feketerigó árnya
Átvillant rajta kétszer.
Követtem benne
Egy felderíthetetlen
Ok nyomát.

VII
Ó, Haddam cingárai, mért
Képzelődtök arany madarakról?
Nem látjátok, a feketerigó
Hogy jár-kel hölgyeitek
Lábainál?

VIII
Tudok sok ékes hangsúlyt,
Sok fényes, sodró ritmust;
De azt is tudom, hogy
A feketerigó benne van
Abban, amit tudok.

IX
Ahogy a feketerigó eltűnt
A szemhatáromon, érintőt
Húzott egy körhöz a sok közül.

X
Ahogy a feketerigók
Zöld fényben szállnak:
Még a széphangzás kerítői is
Hujángatnának a láttán.

XI
Üveghintóban haladt az utas
Connecticuton át.
Megrémült hirtelen:
A kocsi árnyát
Egy csapat
Feketerigónak látta.

XII
A folyó már mozgás.
A feketérigónak szállnia kell.

XIII
Már délutánra este lett.
Havazott, és
Látszott, havazni fog.
A feketerigó ott ült
A cédrus lombja közt.