Mare, Walter de la: A különc (The Stranger in Hungarian)

Half-hidden in a graveyard,

In the blackness of a yew,

Where never living creature stirs,

Nor sunbeam pierces through,

Is a tomb, lichened and crooked--

Its faded legend gone--

With but one rain-worn cherub's head

Of mouldering stone.

There, when the dusk is falling,

Silence broods so deep

It seems that every wind that breathes

Blows from the fields of sleep.

Day breaks in heedless beauty,

Kindling each drop of dew,

But unforsaking shadow dwells

Beneath this lonely yew.

And, all else lost and faded,

Only this listening head

Keeps with a strange unanswering smile

Its secret with the dead.

Besüppedten, egy sírkert

Lomb-árnyas mélyiben

Hová élőlény nem téved,

S napfény se tör sosem;

Áll egy sírkő, angyal-fős,

Vetemedett, mohás,

Története már a múlté,

Elmállott, s patinás.

Ha est homálya hull itt,

A csönd mélyére száll,

S szél, ha lélegezni tűnik;

Álom-mezőn zihál.

Pitymallik hanyag ékkel

S dércseppek izzanak,

Csak egy árny időz, kísért e

Magányos fák alatt.

Enyészet és romlás, csak

E kő-fej éber itt,

Különc; őrzi torz mosollyal

Titkait és holtjait.