Davie, Donald: A garden party (The Garden Party in Hungarian)

Above a stretch of std unravaged weald
In our Black Country, in a cedar-shade,
I found, shared out in tennis courts, a field
Where children of the local magnates played.

And I grew envious of their moneyed ease
In Scott Fitzgerald's unembarrassed vein.
Let prigs, I thought, fool others as they please,
I only wish I had my time again.

To crown a situation as contrived
As any in 'The Beautiful and Damned',
The phantom of my earliest love arrived;
I shook absurdly as I shook her hand.

As dusk drew in on cultivated cries,
Faces hung pearls upon a cedar-bough;
And gin could blur the glitter of her eyes.
But it's too late to learn to tango now.

My father, of a more submissive school,
Remarks the rich themselves are always sad.
There is that sort of equalizing rule;
But theirs is all the youth we might have had.

Háborítatlan zöldben, Fekete
Vidékünkön, cédrusfa alatt,
Láttam, teniszpályákra lesve be,
A mágnásgyerekek hogy játszanak.

A pénzes könnyedségük irigyeltem,
Mint Scott Fitzgerald, tárgyilagosan;
A szemforgató, mondtam, tetszelegjen,
Én bár tudnám fiatalnak magam.

Kimódolt volt csúcspontjáig a helyzet,
„Szépek, kárhozottak"-kulcsjelenet:
első szerelmem árnya is belejtett,
s elfogódva fogtam vele kezet.

Kultúrmoraj közé az est leért,
S a cédrust arcgyöngysorral verte ki;
Fátyolozhatja gin az ő szemét,
Tangózni nem most kell elkezdeni.

Apám - egy magamegadóbb irányzat -
Szerint úgyis mind szerencsétlenek.
A sors egyenlít, jó: de ifjúságnak
Azt élik ők, mi nekünk elveszett.