Levertov, Denise: A kígyóhoz (To the Snake in Hungarian)

Green Snake, when I hung you round my neck
and stroked your cold, pulsing throat
as you hissed to me, glinting
arrowy gold scales, and I felt
the weight of you on my shoulders,
and the whispering silver of your dryness
sounded close at my ears –

Green Snake – I swore to my companions that certainly
you were harmless! But truly
I had no certainty, and no hope, only desiring
to hold you, for that joy,
                               which left
a long wake of pleasure, as the leaves moved
and you faded into the pattern
of grass and shadows, and I returned
smiling and haunted, to a dark morning.

 
1958

Zöld Kígyó, amikor nyakam köré vettelek
és megsimogattam hidegen lüktető torkodat,
te meg arany-nyilas pikkelyedet
villogtatva sziszegtél reám, és súlyod
éreztem a vállamon,
s érdességed ezüstje szinte a
fülemben susogott -

Zöld Kígyó – esküvel bizonygattam, hogy
ártalmatlan vagy. Pedig nem volt
bizonyságom, és csak arra vágyva, hogy
tarthassalak, nem vártam ezt az örömet
                                                    és nyomában
e messze gyűrűző gyönyört, míg a levelek megrebbentek
s te eltűntél a fű és az árnyékok
mintázatában, én pedig mosolyogva
s emlékbűvölten tértem vissza a sötét reggelbe.