Roethke, Theodore: A megújhodás (The Renewal in Hungarian)

1
What glories would we? Motions of the soul?
The centaur and the sibyl romp and sing
Within the reach of my imagining:
Such affirmations are perpetual.
I teach my sighs to lengthen into songs,
Yet, like a tree, endure the shift of things.

2
The night wind rises. Does my father live?
Dark hangs upon the waters of the soul;
My flesh is breathing slower than a wall.
Love alters all. Unblood my instinct, love.
These waters drowse me into sleep so kind
I walk as if my face would kiss the wind.

3
Sudden renewal of the self—from where?
A raw ghost drinks the fluid in my spine;
I know I love, yet know not where I am;
I paw the dark, the shifting midnight air.
Will the self, lost, be found again? In form?
I walk the night to keep my five wits warm.

4
Dry bones! Dry bones! I find my loving heart,
Illumination brought to such a pitch
I see the rubblestones begin to stretch
As if reality had split apart
And the whole motion of the soul lay bare:
I find that love, and I am everywhere.

1
Milyen csodát? A lélek gerjedelmét?
A kentaur s a szibilla képzeletem
Hatáskörében hancúrozik s énekel:
Im ezek az örök bizonyosságok.
Sóhajaim tanítom dallá nőni.
De, mint fa, tűröm, hogy változnak a dolgok.

2
Moccan az éji szél. Apám vajon él-e?
Sötétség vesztegel a lélek vizein;
Húsom lassabban lélegzik, mint a falak.
Mindenható a szerelem. Sápaszd ösztöneim,
Szerelmem! Gyöngéd álomba ringatnak e vizek,
Megyek, s mintha a szelet csókolná arcom.

3
Az én hirtelen megújhodása - miből?
Nyirkos kísértet issza gerincemben a nedvet;
Tudom, hogy szeretek, de nem tudom, hol vagyok;
Tapogatok sötétséget, éjféli szellőt.
Ha elvész az én, meglesz-e újból? Alakban?
Járkálok az éjben, ki ne hűljön öt érzékem.

4
Száraz csontok! Száraz csontok! Megtalálom
Szerető szívemet, megvilágosodása
Áthat, nyiladoznak tőle a terméskövek,
Mintha a valóság válna ketté, s a lélek
Gerjedelme kinyilatkoztatik. Megtalálom
Azt a szerelmet, s leszek immár mindenütt.