Revard, Carter: A prérifarkas elmondja, miért énekel (Coyote Tells Why He Sings in Hungarian)

There was a little rill of water, near the den,

That showed a trickle, all the dry summer

When I was born. One night in late August, it rained –

The Thunder waked us. Drops came crashing down

In dust, on stiff blackjack leaves, on linchened rocks,

And the rain came in the pelting rush down over the hill,

Wind blew wet into our cave as I heard the sounds

Of leaf-drip, rustling of soggy branches in gusts of wind.

And then the trill’s tune changed – I heard a rock drop

That set new ripples gurgling, in a lower key.

Where the new ripples were, I drank, next morning,

Fresh muddy water that set my teeth on edge.

I thought how delicate that rock’s poise was and how

The storm made music, when it changed my world.

Közel a barlangunkhoz, volt egy kicsiny patak,

Ott csörgedezett, egész száraz nyáron át,

Amikor megszülettem. Késő augusztus egyik éjjelén, esett –

Mennydörgés ébresztett minket. Homokszemek törtek utat

A kis tölgyfa durva levelein, a zuzmós sziklákon,

És az eső zuhogva zúdult le a dombon,

A szél nedvességet fújt az üregbe, miközben levél, cseppenő eső

Hangját és átázott ágak suhogását hallgattam a szélrohamban.

És akkor a kicsiny patak zenéje megváltozott –

sziklazuhanást hallottam,

Ami új fodrok csobogását hozta, halkabb hangúakét.

Ahol az új fodrok voltak, iváskor zavaros víz izgatta fogaim,

Arra gondoltam, milyen érzékeny a szikla egyensúlya és hogyan

Zenélt a vihar, amikor megváltoztatta körülöttem a földet.