Bukowski, Charles: A kurvának, aki ellopta a verseimet (To The Whore Who Took My Poems in Hungarian)

some say we should keep personal

remorse from the poem,

stay abstract, and there is some reason in this,

but jezus;

twelve poems gone and

I don't keep carbons and you have

my paintings too, my best ones;

its stifling:

are you trying to crush me out like the rest of them?

why didn't you take my money?

they usually do from the sleeping

drunken pants sick in the corner.

next time take my left arm or a fifty

but not my poems:

I'm not Shakespeare

but sometime simply

there won't be any more, abstract or otherwise;

there'll always be mony and whores and drunkards

down to the last bomb,

but as God said,

crossing his legs,

I see where I have made plenty of poets

but not so very much

poetry.

néhányan azt mondják, a versekkel

lelkiismeretünkön könnyítünk

maradj elvont, és van benne némi igazság,

de jézusom:

eltűnt tizenkét versem és nincs róluk másolatom

de eltűntek a legjobb festményeim is;

nagyon kellemetlen:

vajon miért nem úgy vertél át, mint a többiek?

miért nem vitted el a pénzem?

általában a pénzt viszitek el a részeg

fickók zsebéből. legközelebb lopd el

a bal kezem vagy vigyél el ötven dollárt

de ne a verseimet;

nem vagyok én Shakespeare

néha egyszerűen nem jönnek vissza

a gondolatok és más kevésbé fontos tanulságok;

de mindig lesznek bankok és kurvák és részegek

és lesz majd egy utolsó bomba is

és amint azt az Úr megmondá

- keresztbe vetve lábait égi pamlagán -,

látom már, túl sok költőt teremtettem

s nagyon kevés igazán jó

költészetet.