Shakespeare, William: XVIII. Szonett (XVIII. Sonnet in Hungarian)

Shall I compare thee to a summer’s day?
Thou art more lovely and more temperate:
Rough winds do shake the darling buds of May,
And summer's lease hath all too short a date:

Sometime too hot the eye of heaven shines,
And often his gold complexion dimmed,
And every fair from fair sometime declines,
By chance, or nature's changing course untrimmed:

But thy eternal summer shall not fade,
Nor lose possession of that fair thou ow'st,
Nor shall death brag thou wander'st in his shade,
Whwn in eternal lines to time thou grow'st,

    So long as men can breath, or eyes can see,
    So long lives this, and this gives life to thee.

Téged egy nyári naphoz mérjelek?
Te szebb vagy nála, lágyabb és puhább;
Május rügyeit tépik vad szelek,
S a nyár bérlete lejár túl korán;

Az ég szeme néha forrón lángol,
S arany színe túl gyakran megfakul,
S minden szép a széptől néha távol -
Véletlen, vagy tán a lét megvadul;

De a Te örök nyarad nem enyész,
Szépséged se vész, mit Te birtokolsz,
S halál árnya körötted nem tenyész,
Míg már örök sorokban itt honolsz,

   Míg ember lélegzik s látnak szemek,
   Addig él ez  -  s ad életet neked…