Tennyson, Alfred Lord: A molnár lánya (részlet) (The Miller's Daughter (detail) in Hungarian)

It is the miller's daughter,

And she is grown so dear, so dear,

That I would be the jewel

That trembles in her ear:

For hid in ringlets day and night,

I'd touch her neck so warm and white.

And I would be the girdle

About her dainty dainty waist,

And her heart would beat against me,

In sorrow and in rest:

And I should know if it beat right,

I'd clasp it round so close and tight.

And I would be the necklace,

And all day long to fall and rise

Upon her balmy bosom,

With her laughter or her sighs:

And I would lie so light, so light,

I scarce should be unclasp'd at night.

Ímé, a molnár lánya!

Hogy’ fejlődik, mi szép! Mi szép!

Oh, bárha ékszer, drága

Fülönfüggő volnék,

S hajfürtjén bújva-nyúlva át,

Érinthetném fehér nyakát!

És ha könnyű öv lehetnék

Kecses és karcsú mellkasán,

Szívéhez bújva őrködnék

Álmán, s bánatán.

S megismerve vér-áramát;

Szorosabban ölelném át.

S ha volnék lánc nyakában,

Balzsam-keblén szállnék föl-le,

Hullajtana sóhajával,

S kacagvón emelne.

Lusta volnék, míg Nap kiált,

Ámde virgonc, ha éj leszállt!