Wilde, Oscar: Az Arno mentén (By the Arno in Hungarian)

The oleander on the wall       
Grows crimson in the dawning light,           
Though the grey shadows of the night         
Lie yet on Florence like a pall.          

The dew is bright upon the hill,
And bright the blossoms overhead,  
But ah! the grasshoppers have fled, 
The little Attic song is still.   

Only the leaves are gently stirred     
By the soft breathing of the gale,
And in the almond-scented vale       
The lonely nightingale is heard.        

The day will make thee silent soon,  
O nightingale sing on for love!
While yet upon the shadowy grove
Splinter the arrows of the moon.      

Before across the silent lawn
In sea-green mist the morning steals,
And to love’s frightened eyes reveals          
The long white fingers of the dawn

Fast climbing up the eastern sky       
To grasp and slay the shuddering night,      
All careless of my heart’s delight,    
Or if the nightingale should die.

Leander piros árnya nő,
Falra festi a hajnalfény,
Bár éj homálya Firenzén
Nyugszik még, mint egy szemfedő.

A dombon harmatos fények
És sok ragyogó virág vár,
Ám a tücskök elbújtak már,
Elnémult az antik ének.

Csak pár finom szellőfoszlány
Játszik a sok zöld levélen,
S mandula illatú völgyben
Szól egy magányos csalogány.

Múlik a nap s lecsendesít,
Csak fújd szerelmes éneked!
Míg az árnyas liget felett
A Hold szórja nyílvesszeit.

Tengerzöld ingben lopózik
Csendes gyep felett a reggel,
S nézi a szív ijedt szemmel
A hajnal fehér ujjait.

Keleten ébred a nappal,
Hogy éjt öljön - mindegy neki,
Szív bánata nem érdekli,
S az sem, ha a madár meghal.