A Breakfast for Barbarians (English)
my friends, my sweet barbarians, there is that hunger which is not for food - but an eye at the navel turns the appetite round with visions of some fabulous sandwich, the brain’s golden breakfast eaten with beasts with books on plates
let us make an anthology of recipes, let us edit for breakfast our most unspeakable appetites - let us pool spoons, knives and all cutlery in a cosmic cuisine, let us answer hunger with boiled chimera and apocalyptic tea, an arcane salad of spiced bibles, tossed dictionaries - (O my barbarians we will consume our mysteries)
and can we, can we slake the gaping eye of our desires? we will sit around our hewn wood table until our hair is long and our eyes are feeble, eating, my people, O my insatiates, eating until we are no more able to jack up the jaws any longer -
to no more complain of the soul’s vulgar cavities, to gaze at each other over the rust-heap of cutlery, drinking a coffee that takes an eternity - till, bursting, bleary, we laugh, barbarians, and rock the universe - and exclaim to each other over the table over the table of bones and scrap metal over the gigantic junk-heaped table:
by God that was a meal Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | http://www.poetryinvoice.com |
|
Barbárok reggelije (Hungarian)
barátaim, édes barbárok,
van éhség, mely nem étket áhít,
hanem a köldök szemében nő oly étvágy,
mely
mesés szendvicsek látomását idézi,
az agyvelő arany reggelijét,
mit bestiákkal költünk el
könyvekkel a tálon
készítsünk egy recept-antológiát,
szerkesszük ki reggelire
legkimondhatatlanabb vágyainkat -
egy kozmikus konyhában gyűjtsünk össze
kanalat, kést, az összes eszcájgot,
feleljünk az éhségnek
főtt fantazmagóriával,
apokaliptikus teával
fűszeres bibliák, ecetes szótárak
rejtélyes salátájával -
(Óh, barbárjaim,
bizony fölfaljuk misztériumaink)
vágyaink szomjazó szemét vajon olthatjuk-é?
körülüljük a faragatlan asztalt,
míg hajunk hosszúra nő s szemünk homályos,
eszünk, én feneketlen bendőjű népem,
s addig zabálunk, amíg többé
ki sem tudjuk tátani szánkat -
s nem panaszkodánk többé a lélek durvább odvaira,
csak nézzük egymást rozsdás kés-villák halma fölött,
s egy örökkévalóságig isszuk a feketét
míg dagadozva, véres szemekkel
röhögünk, mi barbárok, s megrázzuk a világot,
s az asztalnál egymásnak ezt kiáltjuk
az ócskavas és csontok asztalánál
a hulladékok óriás-asztalánál:
Ez volt aztán a tor!
Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | V. Gy. |
|