Clampitt, Amy: Gyertyaszentelői körmenet (A Procession at Candlemas in Hungarian)
A Procession at Candlemas (English)1. or walking out, called up or called home:
as a flock of birds, the bison of the highway
what makes it what it is. Sooner or later a scene the mind leaves blank, fleeing instead footing velvet-green precipices, the Kurdish
bereavement altering the moving lights
of shucking off: out of what began
having given birth, needs purifying —
into naked hands, supposing God might have,
A Candlemas of moving lights along Route 80; the name of a dead soldier: an element
The lapped, wheelborne integument, layer The sleepers groan, stir, rewrap themselves of freezing dark, through a Stonehenge
what’s fabricated? The jellies glitter
in parcel gilt, plop from their housings niched into the washroom wall case, nowhere oasis wears the place name
in losing everything they had, lost even
can assign a trade-in value to that sorrow?
of one more straggle up Pennsylvania Avenue
amok among magnolias’ pregnant wands, sometimes, wrapped like a papoose into a grief
2. antecedents, half-noted presences
drowns the unalterable doorsill. An effigy
at Brauron, Argos, Samos: even the unwed
had her own wizened cult object, kept ever goes — to whom, year after year,
flutes and stringed instruments, wildflower-
can unpeel the layers of that seasonal
Daylight, snow falling, knotting of gears:
underneath the bridges, the tunnel heaving
pale coffee; wall-eyed TV receivers, armchairs
unloved, the spawn of botched intentions,
parents by the tens of thousands living
along Route 80, corn-stubble quilting
of feedlot cattle; black creeks puncturing
the Mississippi.Westward toward the dark,
Where is it? Where, in the shucked-off
did the thread of fire, too frail
the seed of possibility, unguessed-at
like a migrant bird that finds the flyway
late on a midwinter afternoon, alone
sheltering among the evergreens, a small
nucleus of fire, the lost connection of moving lights along Route 80, at nightfall,
|
Gyertyaszentelői körmenet (Hungarian)1 vagy lelépett, behívták, hazahívták: mint egy madárraj, a főút bölénycsordája nézni, abba, amitől az, ami. Előbb-utóbb hagyja az elme a színt, menekül inkább lámák lábalnak bársony-zöld szakadékoknál, a gyászesettől lesznek a mozgó fények hüvelyes-pergés: miből is kezdődött, mert életet adott, tisztuljon csak meg -, kezekre, azt hivén, Istennek kellhet, Mozgó fények Gyertyaszentelője a 80-ason; annyi holt katona nevét: elem, törékeny, Az átfedéses, kerékhordta felszín, Alvók nyögnek, mocorognak,valójuk fagyos sötétnek, haladnak benzinkút- gyártmányokon túl? Csillognak krémsapkás dobozdísz, foglalatukból úgy buknak ki, fürdőszoba-faliszekrény-fülkésen, földje oázis az Indián Liget névre népé, mely mindenét elvesztve, még ily bánatra csereakció-árat? még egy felküszködésé a Pennsylvania Avenue-n bandák küzdelme terhes magnóliafák olykor, indián poronty, énen-túli 2 elődöknek, sötétült szobákban félig a mindig-egy küszöböt mossa. Képmás Brauronon, Argoszon, Szamoszon: még szűz ős is rejtegetett aszott kultikus sosem lép - kihez évről évre hordták szóltak, húrok zengtek, vonultak vadvirággal tárhatná fel rétegeit az újuló meg- Nappal-fény, havazás, tempó-gubanc: figurái hidak alatt, az alagút, mint sápatag kávé; kancsal tévéképernyők, olvadt- megint a kézben, s fűrészpor, kontár terveké, szülők, tízezrével, köszönet híján, a 80-as mentén, kukorica-borosta komor nézése; fekete erek fehér a Mississippi. Nyugatra a sötét felé, Hol van? Hol, a hántott kötegben, a gátolt történt, hogy a tűz fonala, túl törékeny a lehetőség magvát, melyről ki hinné, mint vándormadár, mely útjára lel, bár tél-mélyi késő délután, magában, egy kis megbújóval az örökzöldben, érintetlen magva, elvesztett kapcsolat, mely Gyertyaszentelője a 80-ason, alkonyatkor,
|