Muldoon, Paul: Borz (Brock in Hungarian)

Small wonder
he’s not been sighted all winter;  
this old brock’s
been to Normandy and back

through the tunnels and trenches  
of his subconscious.
His father fell victim
to mustard-gas at the Somme;

one of his sons lost a paw  
to a gin-trap at Lisbellaw:
another drills
on the Antrim hills’

still-molten lava
in a moth-eaten Balaclava.
An elaborate
system of foxholes and duckboards

leads to the terminal moraine  
of an ex-linen baron’s
croquet-lawn
where he’s part-time groundsman.

I would find it somewhat infra dig
to dismiss him simply as a pig  
or heed Gerald of Wales’
tall tales

of badgers keeping badger-slaves.  
For when he shuffles
across the esker
I glimpse my grandfather’s whiskers

stained with tobacco-pollen.
When he piddles against a bullaun  
I know he carries bovine TB
but what I see

is my father in his Sunday suit’s  
bespoke lime and lignite,
patrolling his now-diminished estate  
and taking stock of this and that.

Apró csoda -
ez az öreg borz koma
nem volt látható egész télen;
megjárta Normandiát szépen,

tudatalattijának cifra
alagútjain és árkain oda-vissza.
Apja a mustár-
gáznak esett áldozatul a Somme-nál;

egyik fia egy mancsot vesztett
egy be-csapdában Lisbellaw mellett,
egy másik az olvadt
lávát kotorja

az Antrim dombokon egy molyrágta
Balaclava csuklyában.
Rókalyukak és pallók rendszere
bonyolult úton elvezet

egy ex-vászon báró
krokett-gyepe moréna-határára,
ahol másodállásra tett szert
mint pályamester.

Méltatlannak találnám azt, hogy épp őt
ügy bocsássam el, mint egy közönséges disznót,
vagy hogy a velszi Gellért elborzasztó,
borz-rabszolgák és borz-rabszolgatartók-

ről szóló képtelen meséit elhiggyem,
Mert mikor a kavicsos hordalék-hegyen
átcsoszog, szinte
nagyapám dohány-pecsétes pofaszakálla legyint meg

egy pillanatra.
Mikor pisil, tudom, szarvasmarha-
tébét hordoz,
de amit látok, az

az apám a vasárnapi
mérték utáni mész és lignit öltönyében, amint
nemrég-csökkent birtokán őrjáratoz,
szemügyre véve, hogy fest közelről ez meg az.