„Toute forme créée, même par l'homme, est immortelle. Car la forme est indépendante de la matière, et ce ne sont pas les molécules qui constituent la forme.”
Charles Baudelaire - Mon cœur mis à nu*
1
Halála éjén a föld képei
mind sírjához jöttek: ujjongani -
mertek már dühödt színek, kövek, arcok
jelképei ellen hirdetni harcot.
Csillagok, miket ő festett az égre,
tárként zuhogtak
tágra nyílt szemébe.
2
Szavak, mik kegyét lesték udvaránál -
buja jelzők s agg rímek rongya repked -
üzengetnek száműzött főneveknek,
zúgnak, morognak: ez nyílt lázadás, már.
Feslett klisék; vörös lámpája strázsál,
menekültek rekedt hangon hebegnek:
felkiáltójelek törnek ránk maholnap
s féligazságok gyermeket raboltak.
3
Ő a Formában él tovább: a Forma
a dolgok zendülését eltiporja.
Csontja halott; de hangja száll sikongva.
Lét-porszemek tánca s könyed sugársáv,
hármas nyilalás: születés, halál s vágy:
mind, mind a verse: jámbusait ontja!
A hús üteme: örök ár-apály,
kötelesség dobjai, hírnév gongja -
futamai az élő ezredévnek,
zsarnok metronóm-kerekei élnek,
alkotóik rég eltemetve már.
Mily iszony koszorúz, ó, ének, naponta?
4
Minden lágy hangból mily keménység ront ránk,
s kalapál nem sejtett formákba minket?
Ez más halál volt, nem, nem a mi formánk.
Hívjátok össze bölcseinket:
harang, könyv, próbacső - teljék a lég
ördögűzéssel - küldjük harcba mindet!
Jaj, e halál erősebb, mint a lét!
5
Hiába döfsz karót ily kísértőbe,
vagy áltatsz csalfa tapssal ily kufárt.
Gúnyt űz telünkből április gyors híre
mint égi térkép: kegyetlen pojácák
fújtak ablak jegére titkos ábrát.
Ám dühünkben a derű egy sugára
azt súgja: áldás, áldás gyúl a gyászra,
mikor nem sejtjük, s úgy látjuk, csak árt
a művészet:
hideg
távoli
zárt.
6
Ily koponyában nem férgek, nem férgek,
de ritmusok, ritmusok kúsznak, élnek.
Zeng ha rügy pattan, zeng ha havazik,
s azért van minden, mert ő akarta így.
*Charles Baudelaire - Lecsupaszított szívem