This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Vivien, Renée: Porcelánszonett (Sonnet de porcelaine in Hungarian)

Portre of Vivien, Renée

Sonnet de porcelaine (French)

Le soir, ouvrant au vent ses ailes de phalène,
Évoque un souvenir fragilement rosé,
Le souvenir, touchant comme un Saxe brisé,
De ta naïveté fraîche de porcelaine.

Notre chambre d'hier, où meurt la marjolaine,
N'aura plus ton regard plein de ciel ardoisé,
Ni ton étonnement puéril et rusé...
Ô frissons de ta nuque où brûlait mon haleine !

Et mon coeur, dont la paix ne craint plus ton retour,
Ne sanglotera plus son misérable amour,
Frêle apparition que le silence éveille !

Loin du sincère avril de venins et de miels,
Tu souris, m'apportant les fleurs de ta corbeille,
Fleurs précieuses des champs artificiels.



Uploaded byBittner Gábor
Source of the quotationhttps://www.poetica.fr/poeme-1555/renee-vivien-sonnet-de-porcelaine/

Porcelánszonett (Hungarian)

Éjjeli lepkeként rebben az este szárnya,
Emléket hív elő, rózsás-törékenyet,
Az emlék megkapó, mint nipp, mely szétrepedt, 
Ártatlan lelked friss, romlatlan porcelánja.

A tegnapi szobánk, s a hervadt majoránna
Nem látja már viszont pala tekinteted, 
S hogy csintalan gyerek lelked meglepett...
Ó hév lélegzetem tarkód borzolva járja!

S nyugtát jöttöd miatt nem félti már szívem, 
Többé nem is zokog fájó szerelmesen,
Halvány látomás, amely a csendből támad!

Távol a méz-epe áprilistisztaság,    
Mosolyogva hozod kosárnyi virágszálad, 
Elsőosztályú, finom művirág.



Uploaded byBittner Gábor
Source of the quotationsaját

minimap