Jóna Dávid: Božić (A karácsony in Serbian)

A karácsony... az más.
Az alkotó csend ünnepe, fagyott-hőség.
Egy alkalom. Egy lehetőség.
Például a ki nem mondott szavakra.
És persze, arra is, hogy meghalld!
- Fittyet hányva a szokás-falakra.
A pillanatra, amikor a kifordított tenyérbe a kezedet fonják,
amikor összekötik a tér két tetszőleges pontját,
amikor megérint minket a közel...
s belefeledkezünk abba, hogy milyen jó...
ahogy felébred a mondatban a szó,
és átölel.

Božić... to je nešto drugo.
Praznik stvaralačke tišine, smrznuta vrućina.
Jedna mogućnost. Jedna prilika.
Na primer za neizgovorene reči.
I naravno i na to, da prihvatiš!
- Na zidove navika ne hajeći.
Za trenutak kad tvoju ruku izvrnute šake obavijaju,
kad dve proizvoljne tačke prostora spajaju,
kad nas blizina dotiče...
i na sve zaboravimo jer nam je krasno...
kako reč u rečenici probudi se
i optoči te.