Az igazi jó hír az, teszem hozzá,
hogy a halandóknak nincs feltámadás:
tehát nem megvehető, nem kijátszható,
nem kikényszeríthető. Hála Istennek!
Személyre szabott sors van,
aminek van eleje és vége,
benne kapaszkodás és képzelet,
megfeledkezés és mámor,
valódi vigaszként az alkotó ember által teremtett valóság,
ami egyébként, de nem mellékesen
az egyetlen hasonlóságunk a teremtővel.
Ha vonatok vannak, akkor a csatlakozásban kell hinnünk,
ha kivégzések, akkor megbocsájtásban,
ha fájdalom, akkor abban, hogy ez kell a változáshoz,
nem tagadhatjuk meg önmagunk létezését,
de felmentést kell találnunk, ha már elviselhetetlen
az értelmetlenség.
Harmadnapon a sírkamra üres,
a legyőzött halál megcsúfolt ünnepekkel emlékeztet,
furcsa bosszú, de legalább következetes.