Jóna Dávid: Et resurrexit tertia die (Et resurrexit tertia die in Serbian)

Az igazi jó hír az, teszem hozzá,
hogy a halandóknak nincs feltámadás:
tehát nem megvehető, nem kijátszható, 
nem kikényszeríthető. Hála Istennek!

Személyre szabott sors van, 
aminek van eleje és vége, 
benne kapaszkodás és képzelet, 
megfeledkezés és mámor,
valódi vigaszként az alkotó ember által teremtett valóság, 
ami egyébként, de nem mellékesen
az egyetlen hasonlóságunk a teremtővel.

Ha vonatok vannak, akkor a csatlakozásban kell hinnünk,
ha kivégzések, akkor megbocsájtásban,
ha fájdalom, akkor abban, hogy ez kell a változáshoz,
nem tagadhatjuk meg önmagunk létezését,
de felmentést kell találnunk, ha már elviselhetetlen 
az értelmetlenség.

Harmadnapon a sírkamra üres,
a legyőzött halál megcsúfolt ünnepekkel emlékeztet,
furcsa bosszú, de legalább következetes.

Istinska dobra vest je, dodajem,
da vaskrsnuće za smrtnike ne postoji:
dakle ne može se kupiti, niti izigrati,
niti isposlovati. Bogu hvala!
 
Sudba svakog pojedinca je krojena,
ima svog početka i završetka,
u njoj hvatanje i maštanje,
zaborav i zanesenost,
istinska uteha je od čoveka stvaraoca stvorena stvarnost,
šta je inače ali ne tek sporedno
naša jedina istovetnost sa stvaraocem.
 
Ako postoje vozovi onda moramo verovati u povezivanju,
ako smaknuća, onda u oprostu,
ako je bol prisutna onda u to da za promenu to treba,
vlastito postojanje opovrgnuti ne možemo
ali razrešenje moramo naći ako je besmislenost
već nepodnošljiva.
 
Treći dan grob je prazan,
pobeđena smrt izrugivanim praznicima podseća,
čudna je osveta ali je makar dosledna.