Csák Gyöngyi: Bele tišine (Fehér csöndek in Serbian)

Kiszivattyúzza szívemből
az utolsó csepp vért,
husángot hegyez csontjaimból,

hiába állította:
előttem nem volt itt élet,
a vallomás szavai hamisan csengő
fehér csöndekbe fúló csillagok.

Iz mog srca i zadnju
kap krvi iscrpi,
iz kostiju močugu pravi,
 
zalud je tvrdio:
života pre mene tu nije bilo,
reči priznanja su u lažno odzvanjajuće
bele tišine utopljene zvezde.