Szente B. Levente: Uspomene iz dnevnika Hodnik žute kuće (Emlékek a Sárgaház folyosója c. naplóból in Serbian)

úgy hiszi,
ismeri a csillagokat,
 
az eget a derékaljig,
füvek, hegyek, fák fölé hajol,
 
föld alá les,
átölel, szájon csókol,
 
beszéde mint a futóhomok,
elfolyik, lesüllyed folyton,
 
már nem keres, nem kér semmit,
emlékeire sem emlékezik,
 
önmaga mélységeiben
nem járt soha,
 
belénk kapaszkodik,
mások szívében szaporodik,
 
senki nem ismeri,
a bizonytalanság élteti.

veruje,
poznaje zvezde,
 
nebo do pojasa,
iznad trave, stabla, brda, se savija,
 
traži šta je ispod zemlje,
zagrli te, u usta ljubi,
 
govor mu je poput živog peska
otiče, stalno potanja,
 
više ne traga, ništa ne želi,
sećanja u sećanju ne čuva,
 
u vlastite dubine
kročio nije,
 
za nas se hvata,
u tuđim srcima se množi,
 
ne poznaju ga,
hrana mu je dvojba.