Szente B. Levente: (ha akarom)

végre komolyan vehetnéd
valamelyik éned
segítened kell egyedül nem megy
nem áll jól neked a színészet
mintha én lennék a gyermek
te meg akit sosem láttam még
elhiheted nekem változnod kell
addig amíg lehet
míg nem késő
figyelsz te egyáltalán –
mellettem gyere szépen
na látod így is lehet
pszt hallod a szeleket a tengert
milyen más itt a naplemente
és azok a sziklák ott fent
mint ha az eget karcolnák
egyszer megmásztam
jó régen volt nem is emlékszem
te akkor megvoltál
azt hiszem
mennyi turista mennyi idegen
mégis mintha ebben a látványban
mindannyian egyek lennénk
ott annál a partra vetett hajópalánknál
emlékszem éppen kagylóhéjakat gyűjtöttem
megállt mellettem egy szerzetes
hosszasan nézett kezében üres tál
meg egy fakanál
és csak nézett
nézett egyenesen a szemembe
azt mondta szakács leszek
egy másik életünkben
ha akarom a felesége is
lehetek vagy akármi
de akkor nélküle
nem kell azonnal döntenem
most vezekli le azt
amit én elrontottam
ki tudja vonta meg vállát
ki tudja még mi jöhet
a gyermeknek intett
de rám felém többé nem nézett
úgy ment el úgy kacagott
de én ezt máig nem értem
ha akarom ha nem
álmaim egyikére nagyon emlékeztet
ha akarom.