Filip Tamás: Onaj drugi (A másik in Serbian)

Talán már épül benned egy híd, 
fényből és füstből, amin 
elindulsz, hogy átérj másik oldaladra. 
Vagy netán egyszerre vagy várvédő 
és ostromló katona, létrákon igyekszel 
fölfelé, égi bástyák magasába, 
és amikor felérsz magadhoz, 
a másik, létrádat mindig eltaszítja. 
Földre zuhansz, a fejed mégis 
felhőkbe ütöd bele, a panoráma 
egészen közel kerül: orrod előtt 
hangya és gyorsvonat. 
Egy másik történetben folytatódsz, 
elágazol, spirál, ellipszis leszel, egy 
kolostor merengőjében imádkozol, 
olyan lassan, ahogyan 
evezni tudna benned a láncra vert folyó, 
az arckönyvben lapozgatsz 
lázasan, próbálsz valakit megtalálni, és 
örömszakadtáig ragaszkodsz életedhez. 
Egy néma serpára bízod magad, amikor 
eldöntöd végre: az alaptábort elhagyod. 

Možda u tebi jedan most već se gradi,
iz svetla i dima, na kojem
krenućeš da bi na drugu obalu stigao.
Ili si možda istovremeno vojnik
branilac i napadač, putem merdevina
trudiš se gore stići, u vis nebeskih kula,
i kad već do sebe stižeš,
onaj drugi odgurne ti merdevinu.
Na zemlju padaš, ipak glavom
o oblake udariš, panorama je
sasvim u tvojoj blizini: ispred nosa
ti je mrav i brzi voz.
U nekoj drugoj priči se nastavljaš,
pregazi te, bićeš spirala, elipsa,
u sanjarnici nekog samostana se moliš,
tako sporo kao
reka u okovima bi u tebi veslati mogla,
žurno pretražuješ knjigu obraza,
pokušavaš nekoga pronaći i
do svog života do besvesti se držiš.
Nemoj šerpi se prepuštas kad
konačno odlučiš: osnove napustaš.