Márkus László: Putem fi oriunde (Lehetünk bárhol in Romanian)

Gondolatban
a Temze-parton
sétálok veled.
Épp csak dereng
és szitál a köd,
de nem zavar,
mert vállamra
hajtod fejed,
míg suttogva
tervezgetünk
távoli célokat,
melyek tétován
ringatóznak,
mint apró hajók
a szürke vízen.
Az Úr tenyerében
jól megvagyunk,
szívünk naponta
új dalra fakad.
Lehetünk bárhol,
egymástól távol,
lelkünk mindig
együtt csavarog.

În fantezia-mi 
mă plimb cu tine
pe malul Tamisei.
Abia mijeşte
şi ceaţa se cerne,
dar nu-mi pasă,
căci pe umăru-mi
capu-ţi apleci,
pe când şoptind
plănuim 
ţeluri  îndepărtate,
care se clatină 
cumpănit,
ca nişte mici vapoare
pa apa cenuşie.
În palma Domnului
ne înţelegem bine,
inimile noastre zilnic
intonă un nou cântec.
Putem fi oriunde,
oricât de departe,
sufletele noastre mereu
împreună vor hoinări.