Botár Attila: Govor usnulih drveta (Alvó fák beszéde in Serbian)

Álmukban beszéltek a fák.
Tört mondatok gömbölyű holdsütésben.
Valaha Newton almája voltam.
Én meg bitófa. És én bölcső.
Engem csak kijelöltek,
s lettem papír a bakancskészítőknél.
 
Suttogtak álmukban a fák.
Azóta almák ereszkednek a Holdra.
Bitófák nyögnek. Vinnyog a felfordult bölcső.
És mennyi papír menetel a télben –
Jó lenne elaludni.
Álmomban newtoni alma ragyog.

Drveta su u snu govorili.
Lomljene rečenice u punoj mesečini.
Nekad sam Njutnova jabuka bila.
A ja vešala. A ja kolevka.
Mene su samo označili,
i postala sam papir kod proizvođača cokula.
 
Drveta su u snu šaputali.
Od onda na Mesec jabuke se spuštaju.
Stenju vešala. Cvili prevrnuta kolevka.
I tokom zime koliko papira je nestalo –
Bilo bi dobro zaspati.
U mom snu Njutnova jabuka sjaji.