Vajdics Anikó: O juče za sutra (Tegnapról holnapra in Serbian)

Olyan végtelenül könnyű lesz minden. 
A kérdések, mint a sarkig tárt ajtók,
befogadnak minden választ. A test
megszabadul felesleges súlyától, 
és a lélek, mint a bábból elővergődő
lepke, megtanulja, hogy szárnya van.
Az ég kibontja szirmait: lila, kék, zöld,
sárga, narancs, piros. S az úton, amin
tegnap még agyagléptek döngtek,
holnaptól már pipacsok nyílnak.

Postaće sve tako beskrajno lagan.
Pitanja, kao širom otvorena vrata,
svaki odgovor prihvataju. Telo
od viška težine se oslobađa
a duša, kao iz ličinke izrastao
leptir, nauči da poseduje krila.
Nebo latice oslobađa: lile, plave, zelene,
žute, narandžaste, crvene. A na cesti,
koju su još juče teški koraci nabijali,
od sutra cvetaće već bulke.