Jónás Tamás: Rendiconto virtuoso (Virtuóz beszámoló in Italian)

Hogy is vagyok? Nem egy titok. És kérditek sokan.
 
Szent állapot, bolond vagyok. Azt mondom: súlytalan.
Híztam, igen, kettő kilót. A testem testre vár.
Türelmesen. A dáridók ideje rég lejárt.
Szürkés humusz a lelkem, és minden szavam szines.
Tetanusz – féle mérgezés: megbénít, hogy mi lesz.
Minden nap tiszta, semmi köd, halálosan kimért.
Út nincsen vissza, őrködik, gyanús, meg aki ért.
Halálozom. El, vissza: szép tangó a kék magány.
Veli Losinj és Izrael, mindkettő visszavár.
Mit mondjak? Új – boldog vagyok. Tartozom. Ez a rend.
Beszédesen elhallgatok. Dzsungel nőtt idebent.
Megszültem Istent. Gőgicsél. Szavakkal szoptatom.
Lejegyzek mindent. Ő, míg él, szól a moll – pentaton.

Com’è che mi sento? Non è un segreto. Lo chiedete
in tanti.
 
Condizione santa, son matto. Lo affermo: senza peso.
Mi son ingrassato, sì, due chili. Il mio corpo è in attesa
d’un corpo.
Pazientemente. E’ finito il tempo delle baraonde.
L’anima mia è humus grigiastro, e ogni mia parola è colorata.
Avvelenamento, una specie di tetano: mi paralizza ciò,
che sarà.
Ogni giorno è limpido, senza nebbia, mortalmente
prestabilito.
Via di ritorno non esiste, vigila, è sospetto, e colui che
mi capisce.
Sto morendo. Via, indietro: la solitudine blu è un bel tango.
Veli Lošinj e Israele, tutti e due aspettano il mio ritorno.
Cosa dire? Sono un nuovo - felice. Son debitore. Questo
è l’ordine.
Ammutolisco loquacemente. Qui dentro è cresciuta una
giungla.
Ho partorito Dio. Sta balbettando. Lo allatto con le parole.
Annoto tutto. Lui, finché vive, risuona il molle - pentatonico.