This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Takács Zsuzsa: Ako dušu uopšte imamo (Ha van lelkünk ugyan in Serbian)

Portre of Takács  Zsuzsa
Portre of Fehér Illés

Back to the translator

Ha van lelkünk ugyan (Hungarian)

Nincs egyetlen alakja. Hát éppen ez!
Bízhatunk-e abban, aki szüntelenül változtatja
külsejét: a Vak Remény? Hol koldus az utca-
sarkon, hol fiatal nő, mások szolgálója, aki
gazdáival együtt Auschwitzba megy, a Duna-
deltába vagy Vorkutára, és szolgálja ott is
őket: kikaparja a hó alól a gyökeret vagy kukázik
nekik. Aggastyán, aki történeteket mond, hogy
a lelket tartsa bennünk, ha van lelkünk ugyan,
és nem fajfenttartó állatok vagyunk csak.

Mikor a szokásos nyolc óra helyett hetekig tart
az éjjel vagy éveken keresztül, évtizedeken át,
s ha feltűnik a nap, csak tévedésből virrad ránk,
bízzunk-e benne még? Amikor klímás buszaikkal
megérkeznek a katasztrófaturisták lepusztult
városunkba, és zsarnokunk heréltje körbevezeti
őket a luxusszállodában, és megnyitja az arany-
csapokat, de: nem ezért fizettek – verik az asztalt –
hogy whiskyt vedeljenek a Patyomkin faluban,
hanem találkozni akarnak velünk is – mondják.

Vannak-e jogaink, szappanunk, vannak-e könyveink?
Fizetett túlóra, kórházak, iskola? – kérdezik.
Az árvaházakról faggatnak különösképp, mert
olyanban már jártak valahol, és legcikibb emlékük
az maradt. S hogy volna-e kedvünk utazni, ahogyan
ők teszik? Egy ázsiai szökőárról mesélnek, fotókat
mutogatnak: ott láthatók maguk is, magyarázzák,
nyakukban a Sony-felvevőgéppel az iszapba ragadt
tetemek fölött. Hellyel kínálnak és lazacot hozatnak:
eszünk-e velük? S mi állunk csak a bekamerázott

étteremben, kopog a szemünk, de nem eszünk.
Ha zavar, hogy néznek, elfordulnak inkább –
ajánlják – de hiszen minket mindig néznek! –
feleljük, s csak bámuljuk őket: milyen szépek.
Reménykedünk-e még? – kérdezik, s eszünkbe
jut a koldus a Petőfi Sándor utca sarkán, a fiatal
nő, aki Auschwitzba jött velünk, a Duna-deltába
vagy Vorkutára. És villognak a vakuk,
kattognak a gépek, hogy ne keverjenek össze
másokkal minket, fölírják a helyet és az évet.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttps://444.hu/2017/12/27/ez-a-vers-valamiert-nagyon-eltalalt-tobb-ezer-embert

Ako dušu uopšte imamo (Serbian)

Oblik ne poseduje. Pa baš je to!
Možemo li uzdati se u onom ko vanjštinu neprestano
menja: Slepa Nada? Čaš je prosjak na uglu
ulice, čas je mlada žena, služavka drugih
koja zajedno sa gazdama u Aušvic, delta
Dunava ili Vorkutu ide i njih i tamo služi:
ispod snega koren vadi ili otpad pretura.
Starac koji događaje priča da u nama
dušu drži, ako dušu ustvari imamo
i nismo tek rasplodne životinje.
 
Kad umesto uobičajenih osam sati noć
sedmicama ili godinama, desetlećima traje
i kad se sunce pojavi, samo zabludom svane,
dal da još u njoj uzdamo? Kad klimatiziranim
autobusima u naš opustošen grad katastrofaturisti
stignu i škopilac našeg diktatora ih u luksuzan
hotel vodi i zlatne slavine otvara,
ali; nisu zato platitli – o stol udaraju –
da u Paćomkin-selu viski ispijaju
nego i sa nama žele susresti se – kažu.
 
Postoji li naše pravo, naš sapun, postoje li naše knjige?
Plaćen prekovremeni sat, bolnica, škola? – pitaju.
Pogotovo o sirotištima me pitaju jer
jednom su već negde tamo bili i ostalo im je
u neugodnom sećanju. I dal bi i mi voleli putovati
kao što oni rade? O jednoj azijskoj poplavi pričaju,
fotografije pokazuju: i oni su tamo, objašnjavaju,
sa kamerom marke Soni na vratima iznad u blato
zaglavljenih leševa. Mesto mi nude i losos naručuju:
dal ćemo s njima jesti? A mi u kamarema punom
 
restoranu samo stojimo, gladni smo ali ne jedemo.
Ako smeta da nas gledaju, rađe će se okrenuti –
nude – ali, za ime boga, nas uvek gledaju! –
odgovaramo i divimo im se: kako su lepi.
Dal se još uzdamo? – pitaju i setimo se
prosjaka na uglu Šandora Petefija, mlade
žene koja je s nama u Aušvic, delta Dunava
ili Vorkutu došla. I blicevi sevaju,
mašine slike prave, da nas sa drugima
ne pomešaju, mesto i godinu zabeleže.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttps://feherilles.blogspot.rs/

minimap