Salamon Ernő: Wretched region (Nyomorú tájék in English)

Ilyenkor indul el a hegyi szél
s kotródik sírva a maradék meleg,
ilyenkor szörnyű vágyaik miatt
szerre pusztulnak el az emberek.
Ilyenkor rothadt fát cipel a nép
télre gyűjteni. Megürül az ágy.
Ki rajt ҆ fekszik, csak fogja magát
s estére meghal. Nem siratja el
tömött fiók, kövér eledel.

Ilyenkor lesz hideg a nyári ház,
bogas bajokra füst s hideg került,
a betegség is bekopogtatott,
sok lesz a lázas, sok az ingerült,
lázas gyerekre szörnyű este jár,
anyja haját egy szálig tépi ki,
élő gyereknek tej sem jut ilyenkor,
de a halottat száz kíséri ki.

This is the time the mountain winds begin,
and tearfully leftover warmth decamps,
the time when men, driven by dread urges,
are perishing, are falling from the ranks.
Time for folk to gather rotting timber
for wintertime. And soon an empty bed.
The one on it holds on, but will be dead
come night. His loss: no nevermind
for laden drawers, fine foods left behind.
 
It's time for cold to grip the summer house,
twists of trouble in cold and smoke are cloaked,
and sickness, too, had come in through the door,
the fevers spread, bad tempers are evoked,
a mother tears her hair out by the roots,
a dreadful night awaits her fevered child,
no drop of milk for living children even,
yet hundreds will farewell the one who died.