Kosztolányi Dezső: Once you're past forty (Ha negyvenéves… in English)

Ha negyvenéves elmúltál, egy éjjel,
egyszer fölébredsz és aztán sokáig
nem bírsz aludni. Nézed a szobádat
ott a sötétben. Lassan eltünődöl
ezen-azon. Fekszel, nyitott szemekkel,
mint majd a sírban. Ez a forduló az,
mikor az életed új útra tér.
Csodálkozol, hogy föld és csillagok közt
éltél. Eszedbe jut egy semmiség is.
Babrálsz vele. Megúnod és elejted.
Olykor egy-egy zajt hallasz künn az utcán.
Minden zajról tudod, hogy mit jelent.
Még bús se vagy. Csak józan és figyelmes.
Majdnem nyugodt. Egyszerre fölsóhajtasz.
A fal felé fordulsz. Megint elalszol.

Once you're past forty, one night

you wake up and afterwards

you cannot go back to sleep. You look at your room

there in the dark. You slowly ponder

this and that. You lie, eyes open,

as you will in the grave. This is the point

at which your life takes a turn.

You wonder about having lived between

the earth and the stars. Some trivial thing comes to mind.

You fiddle with it. Tire of it and drop it.

Every so often you hear a noise from the street.

You know what every noise means.

You are not even sad. Just sober and attentive.

Almost serene. Then suddenly you sigh.

You turn to the wall. You fall asleep again.