Fodor András: Lepo leto (Szép nyár in Serbian)

Ez volt a nyár,

   mikor a

   fáradtságunk fájdalmain

   bogárzó fényeivel átszúrt

       az utcák zümmögése.

Ez volt a nyár, mikor

   támkövek, ívek erdejében

   világló üvegablakok

   gálicos kék lepkéi szálltak

       kezünkre, homlokunkra.

Ez volt a nyár, mikor az alkony

   keresztbe metsző sugaraiból

   fürtök bolond felhői úsztak,

   s lányok mezitlen combja verődött

       a vetkező vágy harangjaiban.

Ez volt a nyár, mikor a tenger

   domboru lencséjébe fogva

   hullámok ingó hártyaszövevényén

   büszkén tartottuk arcunkon az ég

       parázsló szigonyát.

Ez volt a nyár, mikor a mulatóban

   fény-zene-bőrdoblüktetés

   kopoltyu-ritmusában néztük

   belőlünk már kizárult önfeledtség

       vonagló szertartásait.

Ez volt a nyár, mikor a semmiből

   madár szállt ablakomban,

   fejét kéretlenül rámfordította

   s én elhittem, hogy

       ott marad örökké

To je bilo leto

   kad

   naše bolove umora

   sa svetlima svitaca

       zuzuk ulica probode.

To je bilo leto kad

   u šumi potpornih stena, svodova

   na naše ruke, čela

   poput galice plavi leptiri

       svetlih prozora sletili.

To je bilo leto kad iz unakrstno

   sečenih zraka kasnog popodneva

   luckasti oblaci pramenova plovili

   i u zvona proklijalog sevdaha

       gola stegna devojaka se udarala.

To je bilo leto kad u ispupčeno

   sočivo mora uhvaćeno na zbrkanim

   opnima pokretnih valova na našim

   obrazima ponosno držali

       usijane ostve neba.

To je bilo leto kad smo

   u mehani u ritmu škrge svetla

   muzike dobovanja gledali

   obrede iz nas već nestalog

       raskalašenog zanosa.

To je bilo leto kad je iz praznine

   na moj prozor ptica sletela,

   nezvano me je pogledala

   i ja sam poverovao

       da će zauvek ostati.