A szükség diadalívei - Paul Celanért (Hungarian)
1 kialszanak az ablakok bámész tekintetében a fények s a játszi függöny mögött szívednek kedves tárgyak várnak és az álmok amikért érdemes élni altass el minden tolakodó zajt kedves mert a valóság fénykeresztjére feszíti gyengülő erőm maradj meg nekem végső védelemnek és ne lássam a riadalmat szemedben ha a párnámra cseppenő véremre nézel 2 azért vannak a partok hogy a szabadságról bömböljön rajtuk a felajzott tajték azért vannak a rózsák hogy töviseikkel emlékezetünkbe karcolják a pontos térképet azért vannak az évszakok hogy bomlásuk táplálja bennünk a megújulás hitét azért vannak a csendek hogy felhabozzanak bennünk a hiteles dalok 3 emlékszel még milyen néven neveztük a világot amikor kiléptünk öleléseink tavából éppolyan diadalittasan mint eső után a csatakos kertben vérhabot virágzó rózsák íriszünkre marta a tavasz vízjelét a por emlékszel a madarakkal együtt tanultunk lélegezni a tűzből nem ismertünk gonosz fogalmakat szükség nem lassította vérkeringésünket s ha szinte fuldokoltunk a boldogságtól szívszaggató költeményeken sírtuk ki magunkat s lám a kertben mogorva szél jár letördeli a barackfáról az álmokat és széttépi jókedvünk szélforgóját a véglegesség partjain odaveszett róla a kék lapát rajta egy régi kedves arckép majd valahol egy másik kertben földet ér de aki megleli nem tud vele mit kezdeni 4 könnyűvé válok az álmatlanság hullámain pórusaim gödrében időszilánkok tüzes húsom lemállik rólam ahogyan rólad a szétázott esőkabát lebegek szárazjég szavak fölött a plafon akár bibliás ég meghasad felhők tolakodnak a szobába keresik szétfoszló mosolyomat a kertben az eső hangja párolog és háztól elűzött kutya tekintetével bámul az ablak gyere együnk valamit szólsz s a maradékok láttán mérgemet elnéző mosollyal folytatod még át kell mennünk ma is a szükség diadalívei alatt
|
|