Pethes Mária: Konačan poredak zvezda (Végleges csillagrendszer in Serbian)

Valahányszor beletörődik a világ,

hogy az árvaság fénytompítóját

immár utolsó szempillantásig viselnie kell,

ha szabad szelleme erdőségeit

útonálló ősz fosztogatja, és hó pólyálja

a városlakók fűvel benőtt szívét,

akkor kell kiimádkoznunk

a ligetek közé ékelődött vadföldek virágait,

ellobbantani az eleven titkok lángját,

utolsó jajszóig kifosztani az éjszakákat,

megszeppent mécses fénye mellett urnába zárni

az egymást nélkülöző idők vakfoltjait,

tisztaforrás-ajkunkat szent fénnyel glóriázott

szerelmünkre tapasztani, hogy végleges

csillagrendszer őrködjön felette.

Koliko god puta se svet pomiri s tim

da prigušivač svetla usamljenosti

do zadnjeg treptaja mora nositi,

kad prašumu slobodnog duha

pustahija jesen pljačka i travom

obrasla srca građana sneg povija,

tad treba prizivati

cveća među boricima stisnutih divljih polja,

ugasiti plamen živih tajni,

noć do zadnjeg jauka opljačkati,

pored poplašenog svetla žiška slepe zakrpe

uzajamno oskudevajućih vremena u urnu zatvoriti,

naše poput izvora čiste usne na svetom slavom

okrunjenu ljubav lepiti da nad njom

konačan poredak zvezda bdi.