This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Pethes Mária: Uporišta (Támpontok in Serbian)

Portre of Pethes   Mária
Portre of Fehér Illés

Back to the translator

Támpontok (Hungarian)

belakni az üres időt, visszaírni a holnap

táncrendjébe a hirtelen meggondolásból

törölt részeket. örök vágyakozásban,

maradandó hiányjelekben, szenvedésekre

büszkén hallgatni, ahogy a szomszéd által

emelt nagy fal mögött növekszik rómeó,

már beszél, de még fogalma sincs arról,

hogy nem a gyűlölet és nem az irigység,

hanem a szerelem örök.

 

lám, a macska fenntartás nélkül boldog.

foga között tilalmak ellenére egy megtépázott

vörösbegy. ragaszkodik új zsákmányához.

rituálisan dobálja, ráveti magát, elereszti,

körbehordozza a kerten. látjátok,

megszereztem. aztán elunja. ott felejti.

a többi madár rá sem hederít.

 

ilyen lehet az utolsó álomhoz hasonló csönd,

sóhajtották a szeszélyes ég alatt a rózsák.

az ódon falikútból a boldog múlt hörgött.

egymagában forgolódott ágyában a kertész.

odakint békülékenyen várta a jégesővel

kibombázott kert a sebeket begyógyító

napfelkeltét.

 

a parttalan vízre a megoldás csapdája zárult.

hová lett a támpont, ami kettéhasíthatná az

átléphetetlen határokat? pedig megtörtént

a csoda, piros eső esett. az adott szavak

rozsdás lében úsztak. a letarolt kert fölött

ígéretek harangja bongott. az álmok

középpontjába siklott egy társtalan rózsa

és egy árvábbnál árvább árvácska.

rájuk zárult az éjszaka, s ott rekedtek,

együtt is egyedül.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationa szerző

Uporišta (Serbian)

živeti u praznini vremena, iz čistog hira

brisane deliće doživljenog ponovo upisati

u jučerašnji red plesa. u večnoj žudnji,

u trajnim znacima nedostatka, oholo

slušati ukore patnje, rast romea

iza velikog zida kojeg je sused zidao,

već govori, ali pojma nema o tome

da nije mržnja, a nije ni zavist,

nego ljubav je večna.

 

deder, mačka je bez ograničenja je sretna.

uprkos zabrani među zubima očerupanog

crvenperku drži. drži se do svoga plena.

ritual je kako nasrne na nju, baca,

otpušta, nosi preko dvorišta. vidite,

zadobila sam. pa dodijalo joj je. zaboravi.

ostale ptice ni ne haje.

 

verovatno ovakva tišina je nalik zadnjem snu

uzdahnule su ruže ispod hirovitog neba.

u drevnim zidovima sretna prošlost hroptala.

vrtlar se u osami vrtio u svom krevetu.

vani tučom dotučen vrt pomirljivo

je čekao buđenje sunca što rane

leči.

 

na vodu bez obala stupica rešenja slegla.

gde je nestalo uporište što bi neprekoračive

granice raspolovio? a baš se desilo

čudo, crvena kiša je pala. date reči u rđom

izjedenom soku plivale. nad uništenim

vrtom zvono obećanja se čulo. u centru

snova samotna ruža samovala

i od sirotice sirotija maćuhica.

prekrila ih je noć, zaglibile su se

i zajedno usamljeno.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.com

minimap