Kalász Orsolya: Pragovi (küszöbök in Serbian)

Kell egy ajtó,

kell a kicsivilágnak határa,

a küszöb is,

átlépve megérezd,

valahogy másképp lehetsz itt akár védtelen is.

Csupán erre következtess a küszöbből,

ne hidd, hogy valaki otthonába lépsz,

hogy itt és most önfeledtebben rendelkezne bárki is

a dolgok felett, nem, nem, nem,

vázlatok csupán:

a gyertyafényes terített asztal, a lámpa fénykörében

sugárzó mandarinokkal teli ezüsttál,

a szelíden kopottas bársony székek, a zene,

a szép zene....

lehetőségek, ajánlatok.

Így képzelem a megérkezést a szenvtelenül

bonyolódó világból,

a bátórító, nem elbátortalanító küszöböt,

vágyküszöböt, szóküszöböt, érintésküszöböt,

az énküszöböt, amin átlépve mondhatom:

Rendelkezz velem!

A lélegzetelállító határátlépést,

ha megteszed.

Potrebna su vrata,

potrebne su granice majušnog sveta,

te i jedan prag

kojeg prekoračivši osetiš

tu možeš biti drukčija čak i nezaštićena.

Prelazeći tog praga nemoj nešto drugo zaključiti,

ne veruj da si u nečiji dom stupila,

da tu i sad bar neko odvažnije raspolaže

sa stvarima, ne, ne, ne,

tek su to skice:

svećem osvetljen postavljen sto, u svetlu svetiljke

sjajnim mandarinima puna srebrna činija,

blago pohabane stolice od samta, muzika,

prijatna muzika...

mogućnosti, preporuke.

Iz ravnodušno zamršenog sveta

tako zamišljam stizanje,

ohrabrujući, ne obeshrabrujući prag,

prag žudnje, prag reči, prag doticaja,

vlastit prag što prekoračivši mogu reći:

Raspolaži sa mnom!

Ushićen korak preko granice,

ako uradiš.