Jász Attila: Trilogija neprekidnosti (Folytonosságtrilógia in Serbian)

(egyszarvú)*
 
Lábnyomok a hóban. Leginkább önmagamhoz vezethetnek majd vissza.
Rövid ceruzával írok mostanában és látszólagos összefüggések nélkül élek.
Mióta nekiütköztem a tél falának. Nem hittem volna, hogy ilyen lehetséges.
 
Hogy éveinkkel együtt elveszíthetjük kedvenc álmainkat is. Aranyszőrű
egyszarvúakról. Noha, te valamiért, rendszeresen szarvasoknak nevezed
őket. Tehát nem vagy szűz, nem simogathatod meg szarvai közt az arany
 
szőrpihéket. A valóság és a fantázia árnyékhatárán egyensúlyozunk folyton.
Ami nem baj, csak legalább álmaink maradjanak színesek. Néhány évtized
erejéig. Aztán már mindegy, úgyis színesben látunk majd végül mindent.
 
*Egy kedves  ismeretlen ismerősnek

(jednorog)*
 
Tragovi u snegu. Najverovatnije vodiće me natrag prema samoj sebi.
U zadnje vreme kratkom olovkom pišem i na izgled nepovezano živim.
Od kad sam se sa zidom zime sudario. Nisam verovao da je to moguće.
 
Da sa godima možemo i najdraže snove izgubiti. O zlatnodlakavim
jednorogima. Iako ti zbog nečega uglavnom ih jelenima nazivaš.
Dakle nisi nevim, zbog toga ne možeš između rogova zlatna papreja
 
gladiti. Neprestano na senovitoj granici jave i fantazije balansiramo.
Što nije zlo, samo neka nam snovi ostanu šareni. Bar za nekoliko
desetleća. Posle je već svejedno, ionako na kraju sve obojeno vidimo.
 
*Dragom nepoznatom poznaniku