Kassák Lajos: 77 (Istupio sam iz kuće…) (77 (Kiléptem a házból…) in Serbian)

Kiléptem a házból hogy köszöntselek és megdicsérjelek kezeim érintésével
hadd tudja meg mindenki te az én párom vagy feleségem és barátom
nem cicomázlak ruhákkal és nyegle szavakkal ahogyan a nőkhöz általában illik
csak melletted vagyok értelemmel beszélsz hozzám és közösen dolgozunk
hogy gyerekeinkkel együtt könnyebben megélhessünk
nem vagyunk már egészen fiatalok
de állandóan a fiatalok csoportjaiban tartózkodunk
nincs hogy miért féljünk tőlük
vagy mért is félhetnének ők mitőlünk
a végtelenség két pontja között egyszál kötélen vándorolunk
és ott is odahaza vagyunk ahol idegennek néznek bennünket
egyszerű ételek gőzölögnek tányérjainkban
néha csinálok valamit amit művészetnek neveznek
mindig a szegények és az elszánt harcosok oldalán állunk
mi is kellene még
nem különbözők csak számbavehetők akarunk lenni köztetek
mert aki álmos aludjon de aki lámpásnak rendeltetett az égjen
íme kinyitom kapuinkat szél jár előttünk és széthordja madaraim énekét.

Istupio sam iz kuće da te pozdravim i doticajem mojih ruku pohvalim
neka svi saznaju da si ti moja saputnica supruga i družica
kako uobičajeno priliči ženama ne kitim te haljinama i razmetljivim rečima
samo sam pored tebe razumno mi pričaš i zajedno radimo
da zajedno sa decom lakše živimo
nismo više potpuno mladi
ali stalno smo u društvu mladih
nema razloga da se od njih bojimo
ili zašto bi se oni od nas bojali
između dve tačke beskraja na jednoj jedinoj žici pešačimo
i tamo smo kod kuće gde nas strancima smatraju
u našim tanjurima jednostavna hrana se isparava
koji put nešto pravim što umetnošću nazivaju
uvek smo na strani siromaha i odvažnih boraca
šta bi još trebalo
među vama ne želimo biti različiti samo oni kojima računate
jer pospanac nek spava ali ko je stvoren da svetiljka bude neka plamti
evo otvaram naše kapije ispred nas je vetar i pesme mojih ptica širi.