Kassák Lajos: 65 (A hajnal trombitái köszöntenek…)

A hajnal trombitái köszöntenek minket a hajnal öregjei és fiataljai
hideg árnyékunkba hull a kígyó mielőtt szemeit ránk emelhetné
emlékezz rám ha elmegyek a víz összegyűrődik lépteim mögött
most a négy fal között dolgozom tollal ecsettel vésőkkel és más egyszerű szerszámokkal
tűz és kibontatlan titok van az ujjaimban az építés törvényeit hirdetem
de sajnos nekünk a legjobb barátaink értelmét is át kell alakítanunk
toronylámpa és bányamunkás vagyok egyszemélyben mi az amit nem értesz meg belőlem
íme itt van a tányér fehér porcellánból készítettem
és keresztben fekszik rajta a kés ami fiatal gyümölcstől véres
ne nevess hogy beszélek hozzád nem tudok elszakadni tőled
bátor fiaiddal és termékeny asszonyaiddal
életem tavaszi környéke vagy te
az elindulásom és megérkezésem vagy te
megmozsdom a fényben hogy tiszta és jószagú legyek neked
a hullám bejön a szobába hogy elvigyen
vasszerkezeten állok
kiáltásomban harcaid emlékei virágoznak.