Mirtse Zsuzsa: Prebivalište minotaura (A minotaurusz lakhelye in Serbian)

A labirintusban
újra és újra a középpont 
felé indulnak 
szavaikról lemarta a húst 
a bizalmatlanság 
kezükben csak az emlékezet 
fonala maradt 

kötélre terített lepedők
az ölelések nyomát 
kioldotta a felejtés 
enni aludni szeretni 

amikor a vér mégis vízzé válik
a víz vörösiszaptól terhes 
kipereg a test kalászából a szem 

asszonyok üres kehellyel
a férfiak magjukat fecsérlik 
a csontokon cserzett bőr szárad 
újra és újra 
enni aludni szeretni 

szeretni csak úgy
hús és cél nélkül 
kiszáradt nyelvvel 
jelzők és idézőjelek nélkül 
zsákutcák és zárfalak nélkül 
abban a reményben 
hogy nem útvesztőben 
hanem a szív labirintusában járnak

U lavirintu
opet i uvek iznova prema centru
se kreću
reči su se zbog prisutne sumnje
ogolile
u njihovim rukama tek nit
sećanja je ostao

na žicu razapete plahte
otisci zagrljaja
u zaboravu rasplinuti
jesti spavati ljubiti

kad se krv  ipak u vodu pretvara
voda je crvenim muljem opterećena
osipa se zrno iz nezrelog klasa

muškarci seme izmenjuju
ženama praznih pehara
na kostima štavljena koža se suši
opet i uvek iznova
jesti spavati ljubiti

ljubiti tek tako
bez mesa i cilja
isušenim jezikom
bez atributa i navodnika
bez ćorsokaka i zabravljenih zidova
u nadi
da se kreću lavirintom srca
a ne stramputicom