Benő Attila: (window) ((ablak) in English)

Lépj közelebb.

(Felejtsd hangom élét!)

Az est ideleng.

Nézzük együtt, hogy olvad

ablakainkon a jégvirág.

Hallgassuk a lehelet-hullámokat!

(Boldog, ki önmagából kilát.)

Lehetnék bárhol

– vödör a kiapadt kútban –

hozzád lendít a távol.

Találgassuk,

most bennünk milyen évszak dobban.

(Ha szakadozik rólam az árnyék,

nálad azt ki tudhatná jobban?)

Az ablakon legördülő cseppek nyoma:

hajszálerek, idegszálak, hajtincsek.

Ha nem másért, a megszólalásért,

adjunk nevet a nevenincsnek.

Come closer, you may.

(Forget my strident voice, life!)

The evening swings this way.

Let us watch together how

frost-bloom on our windows melts.

let's listen to the waves of breath!

(Happy those who see outside themselves.)

I could be anywhere

- bucket in a dried-out well even -

where you are, the far-off flings me there.

Within us, let us guess,

which of the seasons throbs now on cue.

(If shadows shed from me,

who'd know that more than you?

Trace of rolling droplets on the pane:

capillaries, nerve fibres, tufts of hair.

If for naught else, but just to break the still,

let us give names to all the nameless there