Ladányi Mihály: Black birds (Fekete madarak in English)

Hidegen száll az isten sóhaja,
húzd összébb magadon kabátodat.
Figyeld, a búcsúzás szelíd dalát
zümmögöm kemény fogaim között.

Valaki lehajtott fejjel jön a túlsó part felől,
ahol mi nem jártunk semmikor semmiét.
Bokáján harmat-pánt feszül és
egyre közelebb hallom az énekét.

Fekete madarak rebbennek szemeinkben,
ahogy egymásra nézünk.
Ó, megfagytak az aranycsőrű madarak,
emlékeink hullái csak feküsznek,
kár hessegetni őket,
már nem találjuk az első csókok
elhullatott kék tollait.

Hidegen száll az isten sóhaja,
húzd összébb magadon a kabátodat és
isten veled, isten velem.
 

Cold flies the sigh of god,
gather your coat about you more.
Listen, with clenched hard teeth I hum
the gentle song of parting.
 
Someone, head bowed, is coming from yon shore,
where we had never gone for anything.
Circling dew is tightening round her ankle
and I keep hearing her song from ever closer.
 
Black birds are rising in our eyes
as we exchange our glances.
Oh, the birds with bills of gold had frozen,
cadaver relics are lying all about,
senseless to shoo them off,
those early kisses with their bright blue feathers
we will not find again.
 
Cold flies the sigh of god,
gather your coat about you more, and
god be with you, god be with me as well.