Fabó Kinga: Uho (A fül in Serbian)

Mintha egy szentélyhez járulnának, úgy
jönnek, jönnek a füleimhez. Még jó,
hogy szép nagy füleim vannak.
Mélyek, öblösek.
Jönnek a csípő- és kebelméretek.

Jön a magányos. Neki a férjem kell.
Jön a családanya. Ő férjezett, frigid.
Ha éppen nem jön, nyelveket
tanul, meg utazik.
A leszbikus? Ő el se jön. Pedig őt

elcsábítanám. Jobb híján a fülem
hegyezné önmagát. (Jó nagy.)
Nőies nőt elvből nem hívok meg.
Férfiakat sem. Hozzájuk
én megyek.

De nekik is csak a füleim kellenek.
És a szájak? Be nem állnak.
És a fülem? A fülem, az néma.
Csak a fülbevalómat cserélem néha.
A fülemet, azt nem hagyom.

Kao do nekog svetilišta tako
dolaze dolaze do mojih ušiju. Sreća,
uši su mi lepi veliki.
Duboki, izdubljeni.
Stižu mere kukova i dojki.

Dolazi usamljena. Puca na mog muža.
Dolazi mati. Udana je i frigidna.
Kad je odsutna, jezike
uči i putuje.
A lezbijka? Ni ne dolazi. A baš bi nju

omamila. Ako ništa drugo
napela bi uši. (Veliki su.)
Iz principa ženstvenu ženu ne pozivam.
Ni muškarce. Kod njih
ja idem.

Ali i njima je samo do mojih ušiju stalo.
A usta? Samo blebeću.
A moje uho? Uho mi je nem.
Tek koji put minđuše menjam.
Uho moj nikom ne dam.