Fabó Kinga: Die Ohren (A fül in German)

Mintha egy szentélyhez járulnának, úgy
jönnek, jönnek a füleimhez. Még jó,
hogy szép nagy füleim vannak.
Mélyek, öblösek.
Jönnek a csípő- és kebelméretek.

Jön a magányos. Neki a férjem kell.
Jön a családanya. Ő férjezett, frigid.
Ha éppen nem jön, nyelveket
tanul, meg utazik.
A leszbikus? Ő el se jön. Pedig őt

elcsábítanám. Jobb híján a fülem
hegyezné önmagát. (Jó nagy.)
Nőies nőt elvből nem hívok meg.
Férfiakat sem. Hozzájuk
én megyek.

De nekik is csak a füleim kellenek.
És a szájak? Be nem állnak.
És a fülem? A fülem, az néma.
Csak a fülbevalómat cserélem néha.
A fülemet, azt nem hagyom.

Als wären meine Ohren heilig, erscheint
eine Menge, huldigt ihnen. Zum Glück
habe ich schöne, große Ohren.
Tief und hohl.
Hüft- und Brustumfang kommen bald.

Da kommt die Einsame. Sie will meinen Mann.
Da kommt die Hausfrau. Sie ist verheiratet, frigide.
Wenn sie nicht kommt, lernt sie Sprachen,
macht Reisen.
Die Lesbierin? Kommt gar nicht. Obwohl

ich sie verführen würde. Falls daraus nichts würde, würden
sich meine Ohren von selbst spitzen. (Groß wie sie sind.)
Feminine Frauen lade ich aus Prinzip nicht ein.
Auch keine Männer. Ich gehe
zu ihnen.

Doch wollen sie nichts außer meinen Ohren.
Und die Münder? Die quatschen ohne Unterlass.
Und meine Ohren? Meine Ohren sind stumm.
Nur die Ohrringe wechsle ich dann und wann.
Meine Ohren gehören mir.