Fabó Kinga: Anestezija (Anesztézia in Serbian)

Gondoltam: kitakarít.
Pedig csak párologtatott.
Színeimet szűrte.
Visszagyűrte. A szoborba.

Aztán következtek az illatok.
A rosszul rögzült gyökerek.
Mint bűnjelek.
A műtőasztalon.

Steril vagyok.
Kívül híres.
Belül üres.
Segédigéim fejdíszes férfiak.

Adománya: mosolytalan sínpár;
tragédiára mindig kész –
idegen, mint a szívverés –
A bűn csak dekoráció.

Nincs nyugtom. Tudom:
gyökeret verek valahol.
Ő profi.
Fagyasztva kellek neki.

Mislila sam: očistiće me.
A tek me je tmulio.
Boje mi je filtrirao.
Vratiti nazad. U kip.

Mirisi su došli posle na red.
Nakrivo fiksirani koreni.
Kao znakovi zločina.
Na operacionom stolu.

Sterilna sam.
Inače slavna.
Iznutra prazna.
Ukrašeni muškarci su mi pomoćni glagoli.

Prilog mu je: tračnica bez osmeha;
uvek spreman za tragediju –
stranac, kao otkucaji srca –
Greh je tek dekoracija.

Nemirna sam. Znam:
pustiću negde korenje.
On je profesionalac.
Smrznuto mu trebam.