B. Tomos Hajnal: Igra na vozu (Játék a vonaton in Serbian)

A sínek, a létezők
biztosan visznek valahova,
csak én félek megérkezni.
Ablak előtt,
fékezések és nekilódulások között
játszom az örök utazót –
jönnek és mennek a tájak,
zöld-fehér álomkockák,
s én merev díszletekben
egyetlen bábu,
csak játszom, játszom...

A sínek biztosan 
visznek valahova, 
hol morcos-unottan 
valaki kiszállást parancsol.

Tračnice, one prave,
sigurno negde vode
samo ja se bojim dolaska.
Ispred prozora,
između kočenja i poleta
izigravam večnog putnika –
nailaze, isčezavaju krajolici,
zelene-bele kocke snova,
a ja jedina lutka
u ukočenim maskama
samo igram, igram...

Tračnice sigurno
negde vode,
gde neko mrzovoljno-nehajno
naređuje silazak.