Bari Károly: Autumn (Ősz in English)

Hallod-e, amit mondok, Istenem?
én beszélek,
sok évig tartó vándorlás után ismét útra készülök,
búcsúznak tőlem
a lombjukat vesztett fák,
a záporok ezüst szúrásaitól kisebesedett rétek,
a színek,
már tudnak készülődésemről
az évszakkal harcoló, vadul ordító virágok,
az emberi fogalmakkal megérinthető
valóság elhagyása
nem kiszabadulás a létezésből,
suttogják a lehullott levelek,
a végesség minek a kapuja?
hová indulok?

God, do you hear what I say?
I am the one who speaks,
after wandering for years on end I'm off again,
the trees that lost their foliage
farewell me,
meadows wounded by silver stabs of downpours,
colours,
they know that I'm getting ready,
the wildly howling flowers battling the season,
the abandonment of a reality
that human ideas can touch
is non-release from being,
the fallen leaves whisper,
doorway to what is limited existence?
I'm off to where?