Hajnal Éva: majdnem

majdnem mindent megbeszéltünk már
azt a gyerekkori kirándulást is
amikor a németdombon több fiú azt mondta
milyen hülye vagyok
csak egy lány
nem is értik miért cipeltél mindig magaddal
senki más nem hozta a testvérét
te nem mondtad el
azért hogy vigyázz rám mert még kicsi vagyok
és féltesz
mert szeretsz
elintézted egy vállrándítással amiben mindez benne volt
értettelek
elég volt rád néznem
.
ketten maradtunk
te hatvankettő
én néggyel kevesebb
majdnem mindent megbeszéltünk már
félelmeinket
gyerekkori nélkülözéseinket
később nevetni is tudtunk ezeken
.
most itt fekszel magzatpózban
túl a kemón
mindenen túl
lehettél volna jobb testvérem mondod halkan
én pedig nem értem
miért nem kelsz már fel az ágyból
ez buta tréfa
kelj fel
hallod
kelj
fel
öltözz fel most azonnal és menjünk
vigyázz rám
mert még kicsi vagyok